Maler des Banats und des schwäbischen Lebens
| Bibliografie | |
|---|---|
| Artikel Nummer: | 0900 |
| Autor Name: | Marta István |
| Titel des Artikels : | Maler des Banats und des schwäbischen Lebens |
| Publikation: | Zeitung |
| Titel der Publikation: | Magyar Szó |
| Erscheinungsort: | Neusatz |
| Jahrgang: | 5 |
| Nummer: | 31 (219) |
| Datum: | 06.08.2012 |
| * [[Marta István]]: [[ART:0900 - Bánát és a sváb élet festője|<i>Maler des Banats und des schwäbischen Lebens</i>]]. Magyar Szó, Neusatz 06.08.2012 (Jg.5 Nr.31 (219)), | |
Bánát és a sváb élet festője
Ötven éve halt meg Stefan Jäger
Idén kétszeres jubileummal emlékeznek meg a 135 éve született és 50 éve elhunyt Stefan Jäger festőművészről, aki alkotásain a Dunamenti svábok életét örökítette meg. Mintegy 200 vásznával, 600 tollkarcolatával és graffikáival a jövő nemzedékeknek hagyott hátra bizonyítékot egy népről, amely több mint 250 évigen élt ebben a térségben.
A nagykikindai Jovan Popović Népkönyvtár a Vinczehidy (nagybirtokos, takarékpénztár igazgató, küldött a magyar Országgyűlésben) család egykori házában van. Az épület a 19. század végén épült, 1945 óta kulturális intézmény. A háború előtti jómódú családok házaiból visszamaradt, vagy államosított bútordarabokkal berendezett. Így kerültek az intézmény leltári állományába a műalkotások is, amelyekről keveset, vagy semmit nem lehetett tudni. A könyvtár látogatóit évtizedekig elbűvölték a falon levő festmények, a könyvtárosok pedig gyakran kerültek abba a dilemmába, vajon az intézmény nagy művészi értékek tulajdonosa-e, és ha igen, ki volt az, akinek a műveit kiállították? A Népmúzeum szakmunkatársai, amikor megkérték őket, hogy becsüljék fel ezeket az alkotásokat, azon a véleményen voltak, hogy egy, a sok közül házifestőről van szó. Az ilyenek gyakoriak voltak az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ilyen képekkel tele van Vajdaság, nincs is értékük. A múlt idők festői többnyire ismeretlenek a háború utáni nemzedék számára. Az új rendszer politikusai azon az állásponton voltak, hogy a művészetet az ideológiai követelményeknek kell alárendelni és új értékeket kell teremteni.
Ki volt Stefan Jäger?
Szerbcsernyén született 1877. május 28-án, Franz Jäger[1] és Margaretha Schuler második gyerekeként. Stefan gyermekkora multikulturális környezetben telt el, ahol egymás mellett áltek szerbek, magyarok, horvátok, románok és más nemzetiségiek. Szülőhelyén fejezte be az elemi iskola négy osztályát, majd az iskoláztatást Temesvárott folytatta, Franz Wieszner polgár magániskolájában. A tanulás négy évig tartott, és miután befejezte, szülei Szegeden beírták a magán fiúiskolába, ahol külön figyelmet szenteltek a rajzolásnak, amiben Stefan kitűnt.
Kik voltak a tanítói?
Tanulmányait Budapesten folytatta, Balló Ede művészprofesszornál és Székely Bertalannál, modellfestőnek és rajztanítónak tanult. Anyagi helyzete szegényes volt, apja korai halála után kénytelen volt tanítói állást válalni a Széhy grófi családnál.
Egyetemi tanulmányait befejezve egy ideig Pesten szabadművészként dolgozott. Tanulmányutat tett Olaszországba, Ausztriába és Németországba. Ulmban és Münchenben külön figyelmet szentelt a régi német népviseletek tanulmányozásának. Képei Pesten kedvező visszhangra találtak, különösen Almási műkereskedőnél. Megrendelésére szentképeket, csendéletet és tájképeket festett. Az aradi katolikus templomnak megfestette Szent István, a jázovai templomak Gábriel arkangyal képét. Miután elhagyta Pestet, Zsombolyán telepedett le, itt élt élete végéig.
Első nagy műve
A németlakta Gyertyános község megrendelésére megfestette a Németek betelepedése című triptichont. A monumentális kompozíció három részből áll. Négy évig dolgozott rajta. A történelmi jellegű triptichon méretei 1,5 x 5 méter és három egységből áll. Az első Utazás, a második Pihenő, a harmadik Megérkezés.
Nagy vágyának eleget téve, hogy az egykori német telepesek népviseletét minél tökéletesebben vigye vászonra, újra elutazott Ulmba, Nürnbergbe és Stuttgartba. Ott a sokféle német viseletek vázlatait tanulmányozta, azokét, ahonnan a 18. században indultak el a kivándorlók, akik az Osztrák-Magyar Monarchia déli részein telepedtek le. Ezek, miután a Dunamenti Ulmba kerültek, ahonnan a telepes családokat szállító tutajok indultak („ulmi dobozok“, németül: Ulmer Schachteln), elkészült számos képe a németek kitelepüléséről. Köszönve történelmi és néprajzi vonatkozésú alkotásainak, megörökítette a korbeli életet, az akkori ruhaviseletet, a vertfalú, náddal fedett házak építését, az utcák kinézését.
Az I. világháborúban katona volt Szerbia, Olaszország és Erdély frontjain. Kevés szabadidejét festészettel töltötte el. Egyik akvarelljénen megörökítette a leégett sabáci templomot, a másikon a köves, kopár balkáni tájat.
Első nagy tárlata Nagybecskereken volt, 1930-ban, Petri Márta rendezésében. Az eseménynek az akkori sajtó nagy visszhangot adott. A múlt század harmincas éveiben Stefan Jager festő művészeti munkájának a csúcsán állt. Értette és művészien át tudta vinni a vászonra a síkság lelkét, ezzel megőrizve a feldéstől honfitársainak, a Duna menti sváboknak az életét, a szokásait.
Honfitársainak élete
Hans Schulz professzor, a Stefan Jäger Múzeum sokévi munkatársa és a művész műveinek egyik legjobb ismerője, feljegyezte, hogy a művész egész életén át azzal volt elfoglalva, hogy a környezetét figyelte. Figyelmét az embereknek, udvarában az állatoknak, a madaraknak, a fáknak, a leveleknek és a virágoknak szentelte. Nyitott szemekkel fogadta el a természet szépségét, tehetségét fejlesztette, hogy a megéltet élethűen vigye át alkotásaira.[2] Vászonra került a sváb parasztok egyszerű életritmusa, amiket különböző életkörülményekben festette meg, különösképpen szokásaikat, örömeiket és reményeiket. Modelljeit mindig mozgásban örökítette meg, arra törekedve, hogy a szépséghez a szorgalmat is hozzáadja. Így készültek el az anyát és gyermekét ábrázoló képek, a tükör előtt, készülődés a templomba. Ünnepnapokon a fiatalságot szemlélte, ahogy a táncmulatságra készülődtek, közben nagy figyelmet szentelt viseletük tűzijátékra emlékeztető színeinek. Nem feledkezett meg a kibicelőkről, az idős asszonyokról, a nagyanyákról és nagynénikről, a gyerekekről, akik kiegészítették az ünnepi hangulatot visszaadó képet.
Jäger nagy természetszerető volt. Mindennapi sétái a szülőföld síkságának szépségeit tárták fel számára, melynek ritmusa évszakokon át visszatükröződnek vásznain. A kritikusok kiemelik, hogy képein látható, minden hitét a természet tisztaságából merítette. Sétai során festőkészletét falállította a mezőn, ahol minden csupa fény és szín volt. Így készültek képei Lány a sarlóval, Visszatérés a mezőről, nők portréi, amelyek kontraszttal a természetestől lágyabbak lettek: ők szemérmesek, szégyenlősek, szerények, bájosak, ajkukon titokzatos mosoly.
A szülőföld szépsége, a széles bánsági táj és a Birkanyáj,[3] a bánsági nő a mindennapi munkában vagy Nő a csirkékkel,[4] Első barázda, emlékezés a bánáti fekete föld egykor kinszenvedéses felszántására, az illatos tavaszi kert és a Kislány virágos orgonabokor alatt[5] csak néhány motívum Stefan Jäger festő alkotásaiból. Kevés feljegyzései között ez található: „Az én tevékenységem abban tükröződik, hogy megpróbáltam honfitársaimnak a művészetet hozzáférhetővé tenni, közben arra törekedtem, hogy könnyen érthető formával bemutassak motívumokat a bánsági népi életből.“
A második világháború után több mint szerényen élt. Mindennnapjait azokból a rendelésekből vetette össze, amit a világban szétszóródva, honvágytól gyötört honfitársai képrendeléseiből keresett meg. 1957-ben, a 80. születésnapjára a román államtól, megtiszeteletésként, nagyobb pénzösszeget és a munkaérem második fokozatát kapta. Miután majd teljes vázlatkollekcióját a temesvári Bánáti Múzeumnak ajándékozta, szerény állami nyugdíjban részesítték. Ezzel az idős művész jövője biztosítottá vált. A mindenhonnan megbecsült és szeretett mester, meggyengüét egészséggel, élete utolsó éveit magányosan és elhagyottan élte. Lakásában találták meg holtan 1962. március 16-án. Másnap temették el a zsombolyai katolikus temetőben, anyja mellé. Sirjánál több ismert, hatalmon levő személy tartott beszédet. Megtisztelték a hatalom képviselői és a művészek, de az állami temetés elmaradt.
Stefan Jäger festő hagyatéka három kis olajkép és négy akvarell volt. Háztartásának fontosabb darabjait, a festőfelszereléssel, unokahúga elutasította, hogy az alakulú, új múzeumnak átengedje. Eladta egy zsombolyai tanítónak. 1968-ban a festő egykori műtermét átalakították sajátos emlékhelynek. Abban az épületben kapott helyet Stefan Jäger, ahol személyes tárgyai vannak kiállítva, néhány portré és számtalan képreprodukciója. Az eredetiek továbbra is magánygyűjteményekben vannak Bánátban, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban... A nagykikindai Népkönyvtár leltárában is van a legnagyobb Duna menti sváb festő vásznaiból.
(István Márta)
Irodalom
- Ištvan Marta: Zavičajna paleta, Zavičajac br. 9-10, Zrenjanin 2002.
- Dr. Pink Peter, Schulz Maria, Schulz Hans: Schriften über Stefan Jäger. Editura Marineasa, s.a.
- Gross Karl-Hans: Stefan Jäger, Maler seiner heimatlichen Gefilde. Sersheim: Oswald Hartmann Verlag, 1991
- Schulz Hans, Schulz Maria: Stefan Jäger, Gemälde mit dem religiösem Inhalt. Timisşara: Editura MIRTON, 2002
Bemerkung
- ↑ Franz Nákófalván született és borbélymesterséget tanult ki, majd még egy iskolát végzett és orvoshelyettes lett, sebész féle, aki elsősegélynyújtásra kapott képesítést, fogakat vett ki, sebeket gyógyított.
- ↑ Hans Schulz-Maria Schulz: Stefan Jäger, Gemälde mit religiösem Inhalt, Timişoara: Editura MIRTON, 2002, pag. 3
- ↑ Képek a kikindai Jovan Popović Népkönyvtár tulajdonában. Feltételezett, hogy ebben az intézményben 4-5 festmény van Stefan Jäger festőművésztől. Eddig nem ismeretes, hogy kinek a tulajdonában voltak.
- ↑ ni! 3
- ↑ ni! 3
Weblinks
